Ahhoz, hogy megértsük, hogyan történik a megtermékenyülés, és kiderítsük, hol lehet a probléma, nagyon fontos ismerni, hogyan működik a női test, és hogyan néz ki egy normális menstruációs ciklus.
Mikor normális egy menzesz? A havi vérzés akkor normális, ha 24-38 napos ciklusokban jelentkezik, 8 napnál nem tart tovább, lényeges fájdalommal nem jár.
Mikor forduljunk orvoshoz? Kórosnak tekintjük a vérzést akkor, ha rendszertelen, túl rövid vagy túl hosszú időszakok elteltével jelentkezik, túl sok, nagy mennyiségű vérzés jelentkezik, vagy a ciklus elhúzódó, illetve fájdalmas.
A menstruációs ciklust az agyalapi mirigy, a középagyban található hypothalamus és a petefészkek által termelt hormonok szabályozzák. A menstruációs ciklusnak két szakasza van. A follikuláris fázis, illetve a luteális fázis, az átmenet az egyik szakaszból a másikba fokozatos. Mindkét szakaszban más és más hormonok termelődnek. A ciklus során csupán egy vagy két tüszőből lesz érett petesejt, mely a petevezetőbe jutva, készen áll a megtermékenyítésre.
A méh nyálkahártyája is hormonális szabályozás alatt áll. Amennyiben a nyálkahártya „befogadó”, azaz más néven receptív, akkor az készen áll az embrió beágyazódására. Amennyiben nem következik be megtermékenyítés, vagy az embrió nem ágyazódik be, a hormonszintek csökkenése a méhnyálkahártya degenerációját, illetve leválását okozza, és vérzés keletkezik. Ez egy menstruációs ciklus.
A ciklus első napja a menstruáció első napja is egyben, ekkor kezdődik a menstruációs vérzés. Amikor az FSH szintje a vérkeringésben elér egy bizonyos küszöbértéket, a megfelelő érettségi stádiumban lévő tüszők növekedésnek indulnak.
A ciklus 6-7. napján egy domináns tüsző folytatja a növekedését, míg a többi, növekedésnek indult petesejt megáll a fejlődésben, és atretizálódik, azaz elhal. Az érett tüsző hormonokat termel, amely egy LH (luteinizáló hormon)„csúcsot”, egy nagy hormonfelszabadulást eredményez, amely megindítja a tüszőrepedést. A megrepedt tüszőből a petesejt kiszabadul, és bekerül a petevezetőbe. Ha a petevezetőbe került petesejtet a hímivarsejt megtermékenyíti, az elkezd osztódni, és abból lesz az embrió, amely a méh üregébe jut, és beágyazódik a méh nyálkahártyájába. A petesejt a tüszőrepedés után átlagosan 24 órán belül képes a megtermékenyülésre.
A luteális szakasz átlagos időtartama 14 nap. Ovuláció, azaz tüszőrepedés után a tüsző sárgatestté alakul, a szerepe megváltozik, és egy progeszteron nevű hormont termel az ösztradiol mellett. A luteális fázisban termelődő hormonoknak az a szerepe, hogy a méhnyálkahártyát az embrió beágyazódására alkalmas állapotba hozzák. A megfelelő méhnyálkahártya kulcsfontosságú szerepet játszik a terhesség fenntartásában.
Ha a petesejt megtermékenyült és sikeresen beágyazódott a méhbe, akkor az megindítja a humán koriogonadotropin (HCG) nevű hormon termelődését. Ez a hormon fenntartja a sárgatest működését. A HCG az a hormon, amelyet a terhességi tesztekkel mutatunk ki.
Amennyiben terhesség nem következik be, a progeszteron szintje lecsökken, amely a méhnyálkahártya leválását eredményezi. Ezt követően egy újabb ciklus indul el. Ez lesz az új menstruációs ciklus első napja.
Ha nem jön a baba, valószínűleg nem megy minden tökéletesen. Mi lehet az oka, amiért nem működik a rendszer úgy, ahogy kell?
Például azért, mert
A szex megfelelő időzítése nagyon fontos, hogy a hímivarsejtek időben eljussanak a petesejthez, és megtermékenyítsék azt.
Tehát először is tudnunk kell, mikor van tüszőrepedés. Lásd Vizsgálatok/a tüszőérés vizsgálata, tüszőrepedés, ciklusmonitorizálás, ciklusdiagnosztika.
A spermiumok átlagosan 72 órán át tudnak életben maradni akár a női testben is, azonban a tüszőrepedés előtt 2 nappal érdemes már együtt lenni, hogy a spermiumok a petevezetékben várják már a petesejtet, hogy megtermékenyítsék azt.
Egy tanulmányban 5000, normális határétékeken belüli, megfelelő minőségű spermiummal rendelkező férfi termékenyítő képességét vizsgálták, ahol a párok a tüszőrepedés időszakában minden nap együtt voltak. És azt látták, hogy azok a párok, akik minden nap együtt voltak, nem tartalékolták a spermiumot a „megfelelő” napra, sokkal nagyobb számban voltak sikeresek, mint akik csak kétszer vagy egyszer voltak együtt a tüszőrepedés időszakában. A vizsgálatból az is kiderül, hogy a mindennapos szex nem csökkenti a hímivarsejtek számát, sem nem rontja le a minőségét.
Tehát fontos, hogy a párok legyenek együtt minél többet a tüszőrepedés időpontjában.
Ha szeretnéd pontosan időzíteni az együttléteket, érdemes egy ciklusmonitorizálásra eljönni a rendelőnkbe. A ciklusmonitorizálás során ultrahangvizsgálattal, vérvétellel vagy vizeletteszttel pontosan meg tudjuk határozni, hogy mikor van nálad tüszőrepedés, anélkül, hogy beleavatkoznánk a ciklusodba. Így a következő hónapokban már otthon tudjátok tervezni az együttléteket.
Amennyiben nincs tüszőérés, nem szabadul ki tehát a petefészekből a petesejt, akkor nem lesz megtermékenyülés.
A leggyakrabban ez akkor fordul elő, ha nincs hormonális egyensúly: PCO szindróma, esetén, vagy ha valaki túl vékony, vagy túl kövér. Ebben az esetben a mikroszkopikus méretű tüszők (preantrális tüszők) nem kapnak hormonális jelet a tüszőérésre, így nem indul meg a tüszőérés, és így nincs megtermékenyíthető petesejt sem. Erről részletesebben a PCOS és meddőség című fejezetben olvashatsz.
Előfordul az is, azonban szerencsére nem gyakran, hogy a petefészek „kimerült”, azaz nincs már benne megtermékenyíthető petesejt. Születéskor meghatározott számú petesejtünk van, aminek a száma az életkorral folyamatosan csökken, és egy idő után elfogy. Amikor a petefészek kimerül, nem termel hormont többé, a ciklusok rövidülnek, majd a menzesz elmarad, ekkor lépünk a változókorba.
Ha a petefészek valamiért sérül (ez lehet immunológiai ok vagy kezelés következtében kialakult károsodás, pl. kemoterápia vagy sugárterápia, ill. primer petefészek-elégtelenség áll fenn), hiába adunk megfelelő, a tüszőérést stimuláló hormonokat, a petefészek nem fog stimulálódni.
Az emberi megtermékenyülés egy része nem hatékony, például a petesejtek nagy része nem alkalmas arra, hogy abból embrió legyen. Annak a valószínűsége, hogy egy nő petesejtje megfelelően érjen, és mindene meglegyen ahhoz, hogy abból egy egészséges magzat jöhessen létre, a nő életkorának előrehaladtával csökken. Ez az oka annak, hogy a kor előrehaladtával a várandósságok száma csökken, a korai vetélések száma pedig nő. A vetélések hátterében a számbeli kromoszóma-rendellenességek állnak. Az életkorral nő a rendellenes petesejtek száma, amely növeli az embriónál a kromoszóma-rendellenességek kialakulásának valószínűségét, amely vetéléshez vezet. Erről részletesebben a termékenység és az életkor című fejezetben olvashatsz.
Egy egészséges petevezető lehetővé teszi, hogy a hímivarsejt szabadon átjuthasson a petesejthez, hogy a megtermékenyített petesejt eljuthasson a méh üregéhez, ahol az embrió beágyazódása megtörténik.
Amennyiben a petevezető elzáródik, a petesejt és a hímivarsejt nem tudnak találkozni, és így a terhesség természetes úton nem jöhet létre. Az is előfordulhat, hogy a már megtermékenyített embrió a petevezető rossz működése miatt a petevezetőben marad, akkor méhen kívüli terhesség jön létre, amely életveszélyes állapot.
Meglehetősen ritkán okoz tüneteket egy petevezeték-elzáródás, ezért a páciens valószínűleg nem tud róla.
Ha a két petevezető közül az egyik jól működik, a természetes megtermékenyülés lehetséges, ha mindkettő károsodott vagy lezárt, akkor csak lombikkezeléssel tudunk segíteni.
A petevezető-elzáródás egyik leggyakoribb oka lehet egy korábbi fertőzés, amelyet nem kezeltek, vagy nem ismertek fel. Ezek közül a leggyakoribb a kismedencei gyulladás. A szexuális úton terjedő betegségek, mint például a chlamydia vagy a gonorrhoea, szintén felelősek lehetnek a kórkép kialakulásáért.
A petevezető nem megfelelő működésének további oka lehet korábbi műtét vagy krónikus gyulladás, endometriózis vagy dohányzás. A petevezetők átjárhatóságának a vizsgálata az egyik legalapvetőbb vizsgálat, erről részletesen itt olvashatsz.
A természetes megtermékenyítéshez a hímivarsejteknek a hüvelyen keresztül el kell jutniuk a petevezetőkig, hogy aztán ott találkozva a petesejttel megtermékenyítsék azt.
Ha egy férfinek merevedési zavara van, illetve nem képes az ejakulációra, a természetes megtermékenyítés nem jöhet létre. Ha potenciazavara van, és ezáltal a szexuális együttlétek száma csökken, az is csökkentheti a teherbe esés esélyeit.
Azt gondolnánk, hogy egy hímivarsejt elég 1 petesejt megtermékenyítéséhez, de a valóságban nem ez a helyzet, mert a spermiumnak hosszú utat kell megtennie a petesejtig. Általában 4 millió hímivarsejt közül csak 1 jut el a petesejtig.
A kevés spermium leggyakoribb oka lehet, hogy a herékben valamilyen oknál fogva a spermiumtermelés csökkent, vagy a spermium termelése zavart szenved, vagy a megtermelt spermium nem tud ejakulációval kiürülni.
Amennyiben tehát a spermium száma csökkent, 10 millió körül van, vagy annál kevesebb, nagyon valószínű, hogy szükség van meddőségi kezelésre. Amennyiben nincs a vizsgálati mintában spermium, lombikkezelés nélkül a teherbe esés esélye nagyon alacsony.
A spermium mozgása és megtermékenyítő képessége is számít a megtermékenyülésben, ugyanis ha a spermium nem mozog, nagyon kevés, vagy nincs belőle egyáltalán, vagy nem képes a megtermékenyítésre, a megtermékenyülés nem fog megtörténni. Erről részletesebben a férfiak kivizsgálása című fejezetben olvashatsz.
Anatómia:
A meddő nők körében 5-10 %-os a mióma előfordulása. Ebből valójában csak a 2-3 %-uknál a mióma a tényleges oka annak, hogy nem tudnak teherbe esni, illetve emelkedhet a korai vetélések száma.
A mióma a méh falából kiinduló jóindulatú daganat, amelynek a pontos elhelyezkedésétől és számától (hogy mennyi van és az mekkora) függ, hogy hatással van-e a termékenységre. Alapvetően a meddőségi kezelés előtt azt a miómát mindenképpen el kell távolítani, amely a méh üregét deformálja, vagy a méh üregében helyezkedik el.
Ezért különösen fontos, hogy a meddőségi vizsgálat során felső kategóriás ultrahanggal vizsgáljunk, és pontosan írjuk le a kezelés előtt, hogy hány mióma van, mekkorák, és hogy pontosan hol helyezkednek el, és amennyiben az indokolt, végezzünk SIS vizsgálatot, azaz méhüregi feltöltést. Ha a mióma eltávolítására kerül sor, csak olyan orvos távolítsa el, aki ennek a kezelésében gyakorlott. A mióma és meddőség című fejezetben részletesen írtam erről.
Polip is hatással lehet a teherbe esésre. A polip a méh belső felszínét borító nyálkahártyából (endometrium) kiinduló jóindulatú daganat. A meddő nők körében 10 %-ban fordul elő. Kimutatása egyszerű hüvelyi ultrahangos vizsgálattal nem könnyű. Ha gyanú merül fel, SIS vizsgálatot érdemes végezni, és a meddőségi kezelés előtt eltávolítani.
Ha a méh üregében septum vagy sövény helyezkedik el – amely egy fejlődési rendellenesség, amely torzítja a méhüreget -, az alapvetően hatással lehet a fogamzó képességre. Függ attól, hogy mekkora annak a kiterjedése.
Az endometrium, azaz a méh nyálkahártyája nőgyógyászati műtétek során sérülhet, amely során hegszövet, illetve összenövések képződhetnek, amely a későbbiekben meddőséghez is vezethet. Ahol a méh nyálkahártyája sérült, nem lesz megfelelő a vérellátás, és nem tud beágyazódni az embrió. A műtét lehet a kórelőzményben szereplő császármetszés vagy művi abortusz (curettage), de akár egy mióma eltávolítása is. Természetesen a meddőség mértéke függ attól, hogy mekkora ennek a hegszövetnek, illetve összenövésnek a kiterjedése, és hol helyezkedik el. Ennek a kizárására is a legjobb vizsgálat az ultrahangos SIS vizsgálat vagy a hiszteroszkópia. A kezelések fejezetben bővebben írunk róla, mit takar ez a vizsgálat.
Általában minden meddőséggel foglalkozó szakember szeretné, ha a méh nyálkahártyája min. 7-8 mm, de leginkább 9 mm vastag legyen a beágyazódás időszakában.
Amit fontos elmondani: nincs egy olyan minimális nyálkahártya vastagság meghatározva, amely alatt már nem fogan meg a baba. Azonban akinél vékony a méhnyálkahártya, és nincs rá megfelelő magyarázat, el kell kezdenünk keresni az okokat, hogy mi állhat a háttérben.
A legfrissebb tanulmányok szerint a krónikus endometritis is vezethet meddőségi problémákhoz, amely során azt látták, hogy bizonyítottan krónikus endometritisben szenvedő páciensek esetében célzott antibiotikus kezelést követően a vetélések száma csökkent.
A legújabb kutatások azt mutatják, a méhnyálkahártya mikrobiomája (a benne élő baktériumok génállománya) rettentően fontos a terhesség sikeres kihordásában. Azonban a klinikai kutatások még folyamatban vannak, tehát kezelésre vonatkozó irányelvek még nincsenek.
A méh nyálkahártyája is hormonális szabályozás alatt áll, amely a ciklus során ösztrogén hatására megvastagszik, majd a progeszteron, azaz a sárgatest által termelt hormon hatására az embrió befogadására alkalmassá válik egy, a beágyazódáshoz alkalmas időpontban (implantációs ablak).
Amennyiben ez a hormonális egyensúly felbomlik, az meddőséghez vezethet. Nem csak a nők esetében igaz ez. Pl. a pajzsmirigy betegségek, a kóros stressz, illetve egyéb endokrinológiai okok, mint a testépítés alatt szedett hormonok, a férfiaknál is meddőséghez vezethetnek.
Ez az oka annak, hogy klinikánkon a nőgyógyászati kivizsgálás mellett endokrinológiai kivizsgálást is végzünk.
Sokan éveken át szedtek fogamzásgátlót, és amikor babát szeretnének, természetes, hogy felmerül bennük a kérdés, hogy milyen hatása lesz a tabletta szedésének a fogamzóképességükre.
A jó hír az, hogy a fertilitásra nincs hosszú távú negatív hatása a fogamzásgátló tablettáknak. Átmenetileg azonban csökkentheti a termékenységet, a legtöbb esetben ennek a magyarázata az, hogy a rendszeres menstruációs ciklus nem áll rögtön vissza a fogamzásgátló tabletta abbahagyását követően.
Egy tanulmány szerint a fogamzásgátló tabletta abbahagyását követően a nők felénél 1 hónapon belül visszatért a spontán tüszőérés és az ovuláció, 91 %-uknál 31 és 60 napon belül, és 3 hónappal a tabletta abbahagyását követően a nők 99 %-ánál visszatér a normális rendszeres menzesz.
Ha összehasonlítjuk azokat a nőket, akik óvszerrel védekeztek a családtervezés előtt, és azokat, akik hormont szedtek fogamzásgátlás céljából, az óvszerrel védekező nők kicsit többen estek teherbe a fogamzásgátlás abbahagyását követően, azonban 3 hónappal később eltűnt ez a különbség. A különbség oka nagy valószínűséggel az lehetett, hogy a fogamzásgátló tabletta abbahagyását követően az első 3 hónapban nem rendszeres még a ciklus, ezért nehéz jól időzíteni az együttléteket.
Érdemes megemlíteni az úgynevezett „rebound”, visszacsapási effektust is. Amikor a fogamzásgátlót szedjük, akkor a tüszőérést gátoljuk. Ritkán előfordulhat azonban, hogyha sokáig gátoltuk a tüszőérést, a gátlás feloldása után, azaz a tabletta szedésének abbahagyásakor egyszerre több tüsző érik, és ha azok megtermékenyülnek, akkor nagyobb eséllyel lehetnek ikreink.
HA már meghoztátok a döntést, hogy szeretnétek egy kisbabát, természetes, hogy minél hamarabb szeretnétek. Gyakorlatilag rögtön akkor, amikor nekiálltok próbálkozni. Ha fejben már meghoztad a döntést, nem biztos, hogy a tested is így akarja. A teherbe esés gyors és természetes folyamatnak tűnhet (és sok pár számára az is), de valójában rettentően összetett. Rengeteg kis hiba jöhet létre, ami megakadályozhatja a megtermékenyülést (pl. egy pár genetikai összetétele, a hormonok, a jó minőségű petesejt és hímivarsejt találkozása).
HA nem jön össze azonnal a baba, nem szabad kétségbe esni. HA a baba késik, az nem jelenti azt, hogy meddő vagy. Mindenkinek más a teste, és mindenki máshogy működik együtt a partnerével.
Egy európai tanulmány szerint a párok 26-38%-ánál már az első hónapban sikerül a baba, rögtön az után, hogy elkezdtek próbálkozni. De ez a teherbe esési arány sajnos nem igaz minden nőre, bármely életkorban.
Egy másik tanulmány alapján a 35 éves nők 30 %-a esik teherbe az első hónapban, majd az azt követő hónapokban ez a teherbe esési arány a hónapok számával fokozatosan csökken. Összességében elmondható, hogy fél éven belül a párok többségénél sikerül a terhesség (65-85 %), és majdnem biztos, hogy teherbe esnek 1 éven belül (90%).
Ha nem jön össze a baba 35 év alatt 12 hónap alatt, vagy 35 év felett 6 hónap alatt, meddőségi szakemberhez kell fordulni. HA tudod, hogy korábban volt már nőgyógyászati betegséged, kismedencei gyulladás, endometriózis, mióma, vagy van öröklött hajlamod arra, hogy a petefészked idő előtt kimerüljön, vagy a párodnak volt már urológiai problémája, érdemes még családtervezés előtt meddőségi szakemberhez fordulni. Egy olyan szülész-nőgyógyászhoz, aki csak ezzel a szakterülettel foglalkozik.
Mit tehetek, hogy minél hamarabb természetes úton megfoganjon a baba?
A sikeres várandósság kulcsa a reproduktív egészség: kell egy egészséges petesejt, egy egészséges hímivarsejt. Ha a petesejt megtermékenyül, az embrió megfelelő beágyazódásához egy egészséges méhre van szükség egy egészséges szervezetben, ahol hormonális egyensúly van.
A nő életkora sajnos mindig kritikus szempont. Az egyik legalapvetőbb tény, amelyet fontos szem előtt tartani családtervezéskor, hogy a nő életkora rendkívül jelentős tényező a megtermékenyülés szempontjából, ugyanis a petesejtek száma meghatározott, és az életkorral csökken.
Egy 30 éves nő 1 éven belül 90 %-os eséllyel lesz várandós, míg ugyanez a nő 40 éves korára fele ekkora eséllyel. És itt nemcsak az a probléma, hogy kisebb az esélye, hogy megfoganjon a baba, hanem az is, hogy ebben az életkorban a megfogant terhességek fele vetéléssel végződik.
Tehát ebből az következik, ha rendszeres próbálkozás mellett nem leszel várandós 35 éves kor alatt 1 éven belül, illetve 35 éves kor felett 6 hónapon belül, el kell mennetek egy meddőségi klinikára, ahol kivizsgálják, hogy mi lehet a probléma.
A policisztás ovárium szindróma (PCO szindróma) a leggyakoribb endokrinológiai probléma, amely minden hetedik fertilis korú nőt érint.
Az endometriózis egy olyan betegség, amely fájdalmat és meddőséget is okozhat.